Az író, a melankolikus, egyedi író ihletet gyűjtve eleresztette magát az úton, szállva a tömeggel. A nők kopogtak tűsarkújukkal, mint a munkások a kalapácsokkal, a férfiak pedig telefonjukba bújva törtek előre a tömegben.
TÖBB ROMANTIKÁT!
Olvasta az író a transzparenseken.
TÖBB CUKORSZIRUPOT!
Olvasta a híd tetején.
ÉRZELMEKÉRT KIÁLT A VILÁG!
Giccses, undorító, borzalmas. Az író, az egyedi író lehajtotta fejét, és cipője orrába fúrta szemeit. Tudta, hogy már csak ő maradt egyedül az ő kis melankolikus irományaival.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése